Mostanában egyre több dologban látunk másként dolgokat egy olyan személlyel, akit velem ellentétben egyáltalán nem az érzelmei vezetnek. Ő azt hajtogatja nekem, hogy felejtsd már el mit érzel, míg én próbálom ráébreszteni, milyen kulcs szerepe van az életünkben az érzelmeinknek. Azt hiszem mindketten vakvágányon haladunk, és valahol középen lesz az igazság, ahogy ez lenni szokott. Így van ez, hiszen oly' furcsa lény az ember, nem az vezeti, amit tud, hanem amit érez. Ez önmagában még nem lenne gond, de mikor az ismeret, és az érzések nem csak simán nem egyeznek, hanem egyenesen szemben állnak egymással, akkor már problémával állunk szemben. Voltál már olyan helyzetben, hogy a szíved és az agyad két teljesen különböző választ adott a kérdésedre? Bizonyára. Van az a mondás, hogy hallgass a szívedre, de saját tapasztalatból tudom, hogy nem a legjobb tanács. Azon is elgondolkodtam, hogy valóban a szívünk-e az érzelmeink helye. Mert ha igen, akkor miért olvashatjuk a példabeszédekben, hogy onnan indul ki minden élet, és ezért nagyon kell rá vigyáznunk. ("Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." Pld.4:23) Tehát vagy van valami rejtett kapcsolat az érzelmek és az élet elindulása között, vagy nem a szívünk az érzelmeink lakhelye... de akkor mi??? Minden zavaros vélemény, és kérdés ellenére hiszem, hogy nem véletlenül, sőt nem egy hiba következményeként lettünk érző lények. Meggyőződésem,hogy ha megfelelően kezeljük, mind a negatív, mind pedig a pozitív érzelmeinket, akkor gazdagítják az életünket és nem nehezítik. Még ha ezt nem mindenki látja így körülöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése