Mindig történik valami, annak ellenére, hogy nem feltétlenül kerül be a blogba. Esik az eső, netán zuhog... ami mostanában megtörtént néhányszor, legalábbis felénk. Esetleg utazgatunk erre arra, találkozunk régi és új ismerősökkel, ez mind az élet része, akkor is, ha senkinek nem mesélünk róla, és különösebben nem is ráz meg, vagy hagy bennünk mély nyomot. Viszont mikor a lelkünket érintő döntésekről van szó, akkor valahogy minden más esemény még jobban háttérbe szorul és agyalunk azon, hogyan dönthetnénk a legjobban. Az elmúlt augusztus nekem pont erről szólt.
Dilemma, hogy merre tovább, dilemma a szokásos munka (esetemben tanulás) vs. család, dilemma a mire van kapacitás kérdéseiben. Végül megszületett a döntés: nyert a család, tolódott a tanulás, és a kapacitás kérdés is eldőlt azzal, hogy egy kis kötelezettséget kitettem a nyakamból. A "merre tovább?" kérdés egyelőre annyiban maradt, illetve a válasz ilyen egyszerű: előre!! Neki az októberi szülésnek, magam mögött hagyva a sulit, a karrier építést, az elvárásokat. Élvezni még ezt a két hónapot, míg megérkezik a "kistesó"! Azt hiszem menni fog. Babázni fantasztikus, ezt már tudom, ezért is hagyom, hogy most minden más kicsit hátrébb kerüljön... természetesen csak átmenetileg.
A felkelő nap reménységével tekintek előre. Ugyanis egy új nap mindig egy új kezdet, ami rejteget valami jót, izgalmasat, felfedezni valót. Így várom a picurt, és így indulok a dilemmákat magam mögött hagyva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése