Új fejezet

Újat tervezek, most kezd kibontakozni...

Egy új fejezet kezdődött az életünkben közel egy évvel ezelőtt. Mostanra látom tisztán azt, hogy ez nem csupán egy rövid átmeneti állapot, hanem valami olyan feladat vár ránk (értsd: családunkra) ami egy jó időre szól. Lehet, hogy a feladatok között lesznek váltások, de a hely adott. Jól érezzük magunkat, jó a közeg, a barátok, és az is felemelő, hogy szükség van arra, amink van.

Egy korábbi rövid bejegyzésemben írtam a felnövekvő generáció iránt érzett felelősségemről. Most, ezen a helyen is ebben munkálkodom. Ebben a faluban nagyon sok gyermek van, és ez nagy örömmel tölti el a szívemet, ugyanakkor érzem a felelősséget a felől is, hogy amit tapasztaltam, tanultam azt osszam meg. Olyan formában és lehetőségekben, ami adódik. Azt is felismertem, hogy a gyerekekkel való törődés és szolgálat magában foglalja a szüleikkel, családjukkal való törődést. Tudom, ez lehetne magától értetődő, de különböző okokból, ami most nem fontos, nekem erre a felismerésre el kellett jutni!! Így tehát a programok, a tervek nem csupán a gyerekek körül mozog, hanem a családok körül. Ebben élek, mozgok, és ezzel tervezek.

Kis családunkba érkezik nem olyan nagyon sokára egy újabb ajándék, ami nagy örömmel tölti el a szívem (biztos erről is születik majd bejegyzés:), ám ez mit sem változtat a lelkesedésemen... a kapacitásomon biztos. Viszont tudom, hogy háttérből is lehet segíteni, és támogatni azokat, akik a "frontvonalban" küzdenek. Azontúl pedig már feltalálták a hordozókendőket is...

Engedjétek meg, hogy a jelen eseményeiből osszak meg most néhány momentumot. Főként azokról fogok beszámolni, ami engem mélyen érint. Vagy így vagy úgy. Kezdem a legfrissebb élménnyel, s igyekszem időről-időre megosztani veletek ami zajlik.
A legfrissebb tehát egy varró körös élmény, mert itt nálunk ez is van...

2016 szept. 22.-én megtartottuk első önálló varrókörünket, ahol mindenki megtalálhatta azt a feladatot, ami testhez álló. Én személy szerint átéltem a közös alkotás nagyszerűségét, és feltöltődve, megelégedve indultam haza… illetve az oviba a gyerekért :)

Jó volt átélni azt is, hogy mikor kellett segítséget kaptam. Mikor egy kicsit haladtam, biztató, elismerő szavakkal bátorítottak a varrótársak a tovább haladásra. Magam ötlete nyomán, külső inspirációval fűszerezve fogtam neki az alkotásnak. Még nem sikerült befejezni, de ami késik nem múlik… Egy könyvborító készül, ha kész lesz ígérem nektek is megmutatom. Jövőhéten ismét jönnek a mesterek és személyre szabottan szuper szépségeket tanítanak nekünk. Nekem biztos lesz jó pár kérdésem, most hogy magam is kézbe vettem az alkotás izgalmas folyamatát…

Mindenkit bátorítok, hogy gyertek, mert együtt alkotni jó. Nem csak azért mert segítséget kaphatsz a varráshoz (bár ez sem utolsó), hanem azért is, mert a téged foglalkoztató, egyébként nem varráshoz kötődő gondolatokat meg lehet osztani… és talán még egy jó tanácsot is begyűjthetsz.

Ha pedig messze vagy, akkor biztatlak, hogy fogj neki bátran ott ahol vagy. Egyedül is akár, de egy jó baráttal közösen még jobb. Hiszen az alkotás feltölt, és megelevenít.

Bennünk, benned van az a képesség, hogy alkoss valamit a két kezeddel. Ne hasonlítgasd, hogy nem lett olyan jó, mint a szomszédnak, hanem élvezd az egyediségét, és légy bátor felvállalni, hogy te mit hoztál ki egy anyag vagy papír darabból. Egyediek vagyunk, és ez IGY JÓ!!

A varrókörünk plakátja így néz ki…

megosztom veletek, csak hogy inspirálódjatok, vagy akár saját magatok is indítsatok egy hasonlót.

Szóval úgy gondolom egy izgalmas időszakban vagyok, és még izgalmasabbá lesz, ahogy benne mozgunk.
Szeretettel: Margaréta