Várakozás

Gondoltam megosztom veletek a most amúgy is aktuális gondolataimat a várakozásról. Így advent idején, ez minden oldalról aktualitást kap, na meg amúgy is időszerű, mert az életem egyik központi témája lett, így várandósan.
 Igaz, már a vége felé közeledik ez a fantasztikus időszak, de most, az adventi hetek alatt kicsit elgondolkoztam a várakozás jelentőségéről...

Milyen pozitívumokat is hozhat egy várakozással töltött idő? Ma, mikor a világ, és majd' mindenki körülöttünk csak rohan, hogyan lehet kapkodás nélkül, türelemmel, sőt örömmel várakozni? Nem egyszerű, azt kell, hogy mondjam. Kicsit olyan, mint szembe fordulni a tömeggel, ami el is sodorhat, ha nem vagy elég erős. Viszont, ha megveted a lábad, és a nyomás ellenére erős maradsz, előbb-utóbb követőid akadnak. Gondolok most első sorban az adventi várakozásra. Gyermekként is mindig csak sietettem volna az időt, csak a karácsonyi ajándékra koncentrálva. Aztán mégis olyan csalódás volt, mert a szent este meg nagyon hamar elment...de maradva a várakozás gondolatánál, most már igyekszek minden pillanatot megragadni, hogy élvezzem azt, mint egy soha vissza nem térő alkalmat. Minden napot, minden órát, minden pillanatot. Várakozni egy rohanó tömeggel szemben, megállni, mikor mindenki csak előre tőr körülötted, embert próbáló feladat. Kérdezem én, hogy mégis mi formálná, alakítaná a jellemet, ha nem az ilyen feladatok. Már csak ezért is érdemes megállni és legalább az elmúlt évet, vagy hónapot végig gondolni. Kicsit pedig érdemes lelassulni az ünnepekre, mert esetleg te is úgy jársz, mint én gyerekként, hogy úgy vártam a karácsonyt, hogy mire észrevettem volna, már el is múlt s megint a hétköznapok forgatagában találtam magam. Most ez biztos nem így lesz... de ezt bárki csak akkor tudja megvalósítani, ha tudatosan készül rá, mert nem automatikus a lelassulás.

Ebben a gondolatkörben kívánok mindenkinek Kellemes Adventet, Kellemes Várakozást!