Választás, avagy az élet habos oldala

Mikor az ember lánya gyereket szül, megfordul vele párszor a világ, ezt már tapasztalatból tudtam, mikor október 2.-án elindultunk a kórházba, hogy második gyermekünket fogadjuk. Azonban az a melegség, és elégedettség, ami már a szülészeten fekve töltött be, ismeretlen volt számomra. Egy új fajta büszkeség lengte körül az ágyat, és töltött be egészen, mikor arra a tényre gondoltam, hogy az otthon lévő fantasztikus fiunk mellé kaptunk egy másik fiút is. Bevallom derekasan, a megérzésem csalt, mert azt súgta lányom lesz... de nem hogy nem bánom, hanem egyenesen hálás vagyok érte. Az anyai szívem duzzadozik, mikor ránézek a két fiúra. A nagyobbik, aki a pici születésével "nagy fiammá" lépett elő, úgy óvja, védi, szeretgeti a picurt, hogy öröm nézni. Tudom, hogy ajándékok ők nekünk, és mindenkinek akivel valaha fognak találkozni. Pont ezért imába foglalom a nevüket az apukájukkal együtt és engedem, hogy mindent megváltoztasson a szívemben felfakadó hála az életükért.
Közel sem volt természetes, hogy a picur egészségesen megérkezhet hozzánk. Küzdöttünk az életéért, és tudom, hogy a Mindenható döntése alapján lehet ő most velünk. Minden alkalommal, mikor ránézek a gyerekeinkre, eszembe jut, hogy ez kegyelem, az én életemben mindenképpen. Naponta választhatok - mint mindenki - hogy gyönyörködök abban amit kaptam, és örvendezek neki, vagy hagyom, hogy az a mi nehéz lenyomjon. Ez az én saját, személyes, magán döntésem, kényszer és erőszak nélkül. Csak a következményeken ne lepődjek meg. A döntéseim magukkal hoznak változásokat. Mikor az örvendezés mellett döntök, tapasztalom, hogy kivirágzik minden, de mikor nem, akkor még a ragyogó tavaszi ég is beborul, legalábbis számomra úgy fog tűnni...
Szóval röviden a szülésnek/születésnek is (mint az életben mindennek) van két oldala. Amelyikre koncentrálok, azt fogom látni. Választásom tőlem függ és semmi esetre sem a körülményektől.
Mikor haza hoztuk a picurt, nem volt nehéz gyönyörködni... Mikor egy hetesen elkezdett besárgulni, akkor már akaratomat is latba kellett vetnem, hogy tudjak az aggodalmaimon felülkerekedve visszaemlékezni, hogy Aki úgy döntött, hogy ajándékul adja nekünk, az most is közbe fog avatkozni. Ha pedig mégsem, akkor is a Hozzá való hűséget választom.
Kemény szavak, melyek mérlegre fognak kerülni... azonban abban is bizonyos vagyok, hogy aki ezt beleégette a szívembe, az segít megtartani is.
Ez az egész "választásosdi" lehetne egy libikóka effektus is, de mivel egyedül nehéz libikókázni, így ez is megoldódik. Vagyis mindig, minden helyzetben a pozitív oldalra kell helyezkedni. Ennyi. Nem egyszerű, tudom... de megéri. Nekem elhiheted!
Az én választásom a gyönyörködés, és a hála, mely beragyogja az én és a családom életét. És a tied?

Egy kép az én gyönyörködésem tárgyáról. Örülök, hogy velünk vagy kicsi Boáz!